Ősrégi megfigyelés, hogy az alanyi költők az őszt az elmúlás időszakának aposztrofálják. Kétségtelenül van ennek indoka, hiszen ősszel egyre hosszabbak az éjszakák, hűvösre, esősre fordul az időjárás, a lomblevelű fák levetik zöld ruhájukat, a nyáron gazdagon virágzó növények lassacskán elhervadnak. Az erkélyekről és az ablakokból eltűnnek a muskátlis ládák, a nyáron ezernyi színben pompázó kertekben betakarják a fagyérzékeny növényeket, földkupac alá kerülnek a rózsatövek és a déli tájakról származó, melegigényes, edényes leandereket, pálmákat, babérfákat is fagymentes telelőbe menekítik a közeledő tél viszontagságai elől.
Ilyenkor még sok munka vár a közparkok és a kiskertek dolgozóira, mert a virágzó tavaszt ősszel kell előkészíteni! Ezek közül a legfontosabbakra szeretné m az alábbiakban felhívni a figyelmet.
A kiüresedett virágágyak földjét a sűrűn ültetett növények a nyár folyamán alaposan "kiélték", a bennük levő tápanyagokat felhasználták. Ezért most minden szerves maradványt (gyökereket, hajtásokat, terméseket) össze kell gyűjteni és – lehetőleg – komposztot kell belőlük készíteni. A talaj tápanyagkészletét fel kell tölteni érett istállótrágyával, vagy ennek hiányában műtrágyákkal dúsított tőzeggel, komposztfölddel, nem feledkezve meg a szükség esetén alkalmazandó talajfertőtlenítésről sem. Ezt követően az ágyás talaját ásással meg kell munkálni, hogy a téli csapadék minél jobban hasznosuljon és a talajrögök tavaszig apró morzsákká omoljanak szét.
csak a gondozott
gyepfelelüten mutatnak jól.
A pázsitfelület a tavasz óta folyamatosan végzett nyírás és öntözés következtében kimerült, most nagy szükségük van arra, hogy a talaj felső rétegét gyepfogassal (vertikutír) fellazítsuk, a fűcsomók közül a gyomokat és a mohacsomókat kiirtsuk és ezzel a füvek gyökérzetét több vízhez, levegőhöz és tápanyaghoz juttassuk. Az utolsó fűnyírást a fagyok beállta előtt végezzük el úgy, hogy 4-5 cm magas tarló maradjon vissza. Ez az időszak a legalkalmasabb arra, hogy a pázsitot szárított és porított marhatrágyával vékonyan beterítsük.
Ilyenkor van az ideje az öreg, beteg fák és bokrok kivágásának, nagy gondot fordítva arra, hogy a vastag gyökerek zömét is kiszedjük a földből. A fákat átvizsgálva a száraz ágakat lefűrészeljük és a keletkezett sebeket fabalzsammal bekenjük.
Fontos, őszi munka a facsemeték és a bokrok ültetése, amelyet nem ajánlatos halogatni! Minél korábban kerülnek a csemeték a helyükre, annál több idejük marad a gyökereknek a regenerálódásra, a sebek beforradására és annál erőteljesebben fognak tavasszal kihajtani, növekedésnek indulni. Fagyos talajba csak földlabdás csemetét szabad ültetni!
Az ültetésnél különösen kell ügyelni arra, hogy a csemete olyan mélyen legyen a földben, mint ahogy a faiskolában állott. A mélyen ültetett csemeték gyökérzete gyakran a levegőhiány miatt "befullad", a magasan ültetett csemeték gyökérágyai pedig kiszáradhatnak. Az elültetett csemetéket feltétlenül, alaposan be kell öntözni. A veszélyeztetett helyre kerülő fácskákat karózással kell védeni a járművektől és a "kétlábú kártevőktől"!
Az összegyűjtött szerves hulladékot komposzt halomba rakjuk. Minél többféle anyagot rakunk a halomba rétegesen, annál jobban és gyorsabban mennek végbe a korhadás folyamat, különösen akkor, ha kétszer-háromszor átkeverjük és kirostáljuk belőle a nem kívánatos szervetlen, nem bomlékony anyagokat (építési törmelék, műanyag, üveg, fém, stb.) Így egy év alatt teljesen homogén, sötétbarna, morzsalékos, szagtalan szerves trágyához jutunk, amelyet igen eredményesen lehet használni a parkok és a kiskertek talajának gazdagítására.