Harmónia a kertekben

A sokmillió házikert, hobbikert elsőrendű célja az, hogy harmóniát teremtsen a kert és környezete, a kert és gondozói, használói között.

Az állandó lakóhellyel rendelkező népek kertjei az őskorban is már ezt a szándékot sugallják: a kerítéssel elkülönített területen az időjárás szélsőségeitől védelmet nyújtó hajlékot emeltek, megőrizték a területen levő gyümölcsfákat és bokrokat, termeltek szálas- és abraktakarmányt az állataik részére, vetettek zöldségféléket (borsót, lencsét, uborkát, hagymát, káposztát), ültettek gyógyító és fűszerező növényeket és – az ősidőktől kezdve mindig – virágokat is. Igyekeztek hasznossá és széppé tenni a környezetüket.

Ez a kettősség – a hasznosságra és a szépségre törekvés – mint dilemma a mai időkig dilemmát jelent a kertészkedők számára: teremjen sok és jó zöldséget, gyümölcsöt, szőlőt, bort a kert, vagy pedig szépségével adjon lelki felüdülést, kikapcsolódási lehetőséget, egészséges, változatos munkára terepet a kert gondozójának, játékra teret a gyerekeknek, zavartalan napozóhelyet a fiataloknak és csendes zugot az idősöknek?

Meggyőződésem, hogy ez a kettősség, a harmónia megteremtése a kertben nem ütközik leküzdhetetlen akadályba, sőt könnyen megvalósítható, mert mind a két célt lehet egyszerre teljesíteni! Hadd említsek erre néhány példát: a cseresznye- és a meggyfa nem csupán élvezetes gyümölcsöt terem, de virágzáskor olyan dísze a kertnek, amelyet még a szomszédok is szívesen megcsodálnak. A cékla, a metélőhagyma, a levélpetrezselyem nem csak a konyha fontos nyersanyaga, de a virágágyak szegélyezésére is alkalmas. A szőlőtőke nem csak finom gyümölcsöt terem, de indáival befutja a lugast és kellemes, árnyas, védett helyet teremt olvasásra, beszélgetésre, poharazgatásra.

A kert természet nyújtotta harmóniáját többnyire egyes, hibásan megválasztott kert-elemek bontják meg: a cicomás kerítés, a túldíszített kapu, az üveggömbök és a fénycsövek, nem is beszélve az autógumikról és a giccsfigurákról. Meg arról, hogy a kert alkalmazkodjék a természetes környezetéhez! Igen, lehet sziklakertet építeni az alföldi tanyákon, lehet tavat létesíteni – sok pénzzel és fáradsággal - a Galyatető villakertjében is, de az előbbibe inkább a homoktövis, az utóbbiba pedig a havasi gyopár illik.

És ne feledkezzünk meg a rend szépségéről sem, amely minden harmónia alapja és a Virágos Magyarország nélkülözhetetlen követelménye is!

Dr. Bálint György