A szivárvány minden színében...
Magyar virágfajták Pakson
Amikor a Virágos Magyarországért verseny megszervezésével arra törekszünk, hogy környezetünk szebb, tisztább, rendezettebb, virágokkal gazdagabb legyen, egyben életfontosságú biológiai törvényszerűség, a biodiverzitás fenntartására, megőrzésére is vállalkozunk. Korunkban – a jól-rosszul alkalmazott gazdaságpolitika következtében - a szántóföldek háromnegyed részét mindössze négy haszonnövény, a kalászos gabona, a kukorica, a napraforgó és a repce foglalja el, ezért koránt sem lehetünk elégedettek a teljesítményünkkel, hiszen az egykori sokszínű vetésszerkezet rendkívüli módon beszűkült. Hová lettek az előző gazdagenerációk által olyan gondosan művelt "pénzes növények"? Miért csökken évről-évre a burgonya, a cukorrépa, a szálastakarmányok, a borsó, a kender és a len, a mák és más, közhasznú növények vetésterülete? Megengedhetjük magunknak, hogy több mint egymillió hektárnyi legelőn alig lehet birkanyájat, legelő szarvasmarha gulyát és vágtató ménest látni? És még az a jobb eset, ha a réten termelhető szénát betakarítják!
A városok, a falvak belterületén – szerencsénkre – sokkal jobb a helyzet. A kertek, a parkok, az utcák és a terek gondozására több figyelmet fordít az önkormányzat és a lakosság. A szabad terület hasznosítására, szépítésére a növények minden csoportja (fák, cserjék, évelők, edényes növények) alkalmas, de a legelterjedtebb és a legkedveltebb az egynyári virágok sokasága. Ezek egy részét közvetlen magvetéssel, de nagyobb részét palánták ültetésével telepítik azokba a szabadföldi ágyásokba, amelyekben majd virágozni fognak. Az egynyári növények tavasztól őszig szorgalmasan nyitják virágaikat és ősszel, a fagyok következtében elpusztulnak.
Egynyári virágágyat létesíteni a családi házak, a hétvégi pihenőkertek területén lehetőleg ott ajánlatos, ahol a család és vendégei sokat tartózkodnak, tehát a lakóház, a terasz, pihenő, főzőhely, lugas közelében. A közterületeken pedig a nagy forgalmú, mozgalmas, nyitott területek (középületek, városháza, iskola, művelődési ház, színház, stb.) érdemlik meg, hogy díszítsék őket folyamatosan virágzó, tarka színekben pompázó egynyári virágágyakkal.
Többségük ott érzi jól magát, ahol a talaj tápanyagokban gazdag, egyenletesen van vízzel ellátva és védett az északi szelektől. Egyesek az állandó napfényt, mások a teljes vagy a fél árnyékot kedvelik. A rendszeres öntözést azonban minden egynyári növény meghálálja.
Az egynyári virágok népes táborának tagjait egyenkint itt nincs alkalmunk felsorolni, de azt javasoljuk a tervezőknek, hogy tanulmányozzák a rendelkezésre álló szakkönyveket, a szakmai folyóiratokat és az egyre színvonalasabb kereskedelmi árjegyzékeket. Ezekből sok információt és hasznos ötletet meríthetnek. Abban a szerencsés helyzetben élünk, hogy Európa egyik legjelentősebb, egynyári virágok nemesítésével foglalkozó tudósa, Dr. Kovács Zoltán egyetemi tanár közöttünk fejti ki igen sikeres nemesítői tevékenységét és különösen kiemelkedő eredményeket mondhat a magáénak a szárazságtűrő egynyári virágfajták létrehozása területén. Fajtái messze földön ismertek és elismertek.
Az egynyári virágágyak létesítése a költségek és a munka szempontjából az egyik legigényesebb feladat, a rájuk fordított idő és összeg azonban bőségesen megtérül abban a szépséges látványban, amelyet a város, a falu, a tanya, a kiskert lakóinak egész nyáron nyújtanak.
A fenntartásuk, gondozásuk már nem igényel ilyen sok munkát. A rendszeres öntözés mellett a talaj időnkénti meglazítása, a gyomok féken tartása, az elnyílt virágok letisztítása és az elhalt növényi részek eltávolítása nem követel különösebb szakértelmet, könnyen és viszonylag gyorsan, akár szakképzetlen munkaerő által is elvégezhető.
Dr. Bálint György
