Kásád község Magyarország legdélibb pontján helyezkedik el. A település eredete az 1198-as évre tehető vissza, ekkor még máshol helyezkedett el és Sztári Kásádnak nevezték. A mostani település a török hódoltság után épült, a délről feljövő horvátok építették. A helységet először 1294-ben említik, ekkori neve: Kassad. A jelenlegi Kásád elődje az öreg Kásád a falutól nyugati irányban, egy patak közelében helyezkedett el. Az öreg Kásád a néphagyomány szerint a török alatt pusztult el. Ez az 1680- és 1690 között történhetett, ekkor lehúzódtak a mostani falurészbe az akkori lakók. Más visszaemlékezések úgy vélik, hogy Zrínyi Miklós egyik csapata dúlta fel a helyet, amikor az eszéki hidat felégették. 1970- ben külterületeivel együtt 128 magyar, 58 német és 377 horvát lakta a helységet. Egyik legnagyobb külterületi részének számított Zálogos-puszta ill. major, amelyet 1976-ban bontottak le. Ezen a helyen békességben éltek évszázadokon át a magyarok, németek, a sokacok, sőt a szerbek. 1930-ban pl. az említett pusztán 77 magyar, 9 német, és 4 sokac anyanyelvű lakost tartottak nyílván. 1970-ben már csak 81-en lakták a perem-pusztát.
Napjainkban a lakosság 348 fő, melynek az 50 %-a horvát, a másik 50%-a különböző nemzetiségű. A Települési Önkormányzat mellett Horvát Kisebbségi Önkormányzat működik. A faluban mindig is különös gondot fordítottak a horvát identitás ápolására. Az először 1977-ben alakult Dola táncegyüttes, a tavalyi évben újra megalakult, ahova Bermendről is járnak át táncolni. A falu egyébként évente szervez tánctalálkozót, mely sok embert mozgat meg, és sokan érkeznek a jeles eseményre.
A piciny Község virágosít, fásít az anyagi lehetőségeihez mérten. Nagy hangsúlyt fektetünk a természeti környezet felújítása mellett az épített környezet felújítására is, így az utóbbi években több régi épület homlokzata megszépülhetett, melyhez az Önkormányzat jelentős támogatást biztosított.
Kásád Község először 2009-ben nevezett a „Virágos Baranyáért” versenybe, ahol 2009 és 2010-ben is sikereket ért el.
2010-ben kiemelt dicsérettel nyerte el a „Kulturált települési környezetért” oklevelet, és a vele járó pénzjutalmat, amelyre a település fejlesztésében már elért megvalósult eredményekkel lehetett pályázni.
Rendszeresen gondozzuk, virágosítjuk az emlékműveinket, a templomot és környékét, a Faluházat, és a Művelődési házat, a hivatal körüli területet, buszmegállóinkat, illetve a köztemetőt és a Tájházat. A volt lakás, népi építészeti emlék a 19. században épült, ma sokás tájház a faluban élő nemzetiség építészeti és tárgyi kultúráját mutatja be. Udvarán jellegzetes színekkel díszített gabonatároló látható. A tájháznak a Janus Pannonius Múzeum a tulajdonosa, felügyeleti jogát a Megyei Múzeum gyakorolja, a falu csak a fenntartója.
A temetőhöz kovácsoltvas kerítés készült, és fásítást végeztünk. Rendbetartása folyamatos feladata az Önkormányzatnak.
A lakók, és az Önkormányzat munkájának köszönhetően, a közterületeink és a magánporták évről évre gondozottabbá, virágosabbá válnak.
