Budapesttől délre, néhány km-rel Dunavarsány után, a Duna folyását követő 51-es főútról jobbra ágazik le a majosházi bekötőút. Északon Dunavarsánnyal, keleten Délegyházával, délen Áporkával határos, nyugaton természetes határa a Kis-Duna.
A település a folyóparthoz közel helyezkedik el. Az alacsony részeken a talaj agyagos, tőzeges, míg a magas ártéren jellemző a jobb minőségű fekete föld. A Domariba-sziget mintegy tíz hektárnyi területén a Duna menti ártéri ligeterdők legtöbb jellegzetes fa- és cserjefaja előfordul. A bokorfüzesek és nyárak nyújtott idős példányai, a szembetűnő s változatos, különféle növény- és állatvilág a sziget természeti értékeit jelzi.
Az erdő fáin fészkel sok hazai védett madárfaj is amiket meg kell óvnunk. Jellemző növényfajta az ártéri területen a fűz, a kocsányos tölgy és a nyár. A folyótól távolabb eső erdők jellegzetes fája az akác. A sás és a nád kedvez a vízparton élő madárfajoknak. A Kis-Duna gyakori hala a ponty, a keszeg, a csuka, a harcsa és a kecsege. A környék egyedi természeti jelensége a Dunán található úszóláp. Az erdős részeken gyakran látni fácánt, nyulat. A téli hónapokban az őzek felkeresik az erdészek által felállított etetőket.
Majosháza neve a régi Moys, azaz Mózes személynév és a magyar ház főnév birtokos személyraggal ellátott alakjának összetételéből alakult ki. A határban feltárt régészeti leletek jelzik, hogy az ember számára kedvező folyóparti területeket itt is korán felfedezték. A falu nevének első írásos emléke az 1337. június 3-án kelt, Moyhaza-i Pomba fia Gergely perbeli megidézését tartalmazó oklevélben maradt fenn. A török hódoltság alatt a magas adóterhek miatt a település elnéptelenedett. A krónikák szerint a település 1703-ban kezdett újra benépesülni.
Az 1848-49. évi forradalom és szabadságharc alatt a faluból többen harcoltak a magyar honvédseregben. Az 1876. évi árvíz az itt élőknek súlyos károkat okozott, 1883-ban pedig hatalmas tűzvész pusztított a településen. A faluban 1880-ban 478, 1890-ben 465, 1900-ban 621 lakos élt. A XX. század elején már működött itt hitelszövetkezet, és segélyegylet. Majosháza lakóinak életét még a múlt században is a mezőgazdaság határozta meg.
A faluban óvoda és általános iskola működik. A községi könyvtár közel 10 ezer kötetes állománya az olvasást kedvelőknek kellemes időtöltést nyújt, emellett az itt található e-Magyarország-pontot bárki térítésmentesen igénybe veheti.A település lakosságának száma az ideköltözők hatására növekszik. Aki megteheti, az kihasználja a környék nyugalmát, és itt, kellemes körülmények között vásárol házat, telket.
1891-ben a község református lakói a főutcára merőlegesen építették fel templomukat eklektikus stílusban, melyet Renkó Károly építész tervezett. Az épület a budapesti Kálvin téri templom kicsinyített mása. Az épületet erőteljes vakolat architektúra díszíti.
A faluban még ma is sok hosszú parasztporta őrzi az egykori hagyományos építési formát.
Képgaléria(katttintson a tetszőleges képre)
