Üllés község a Duna-Tisza közi hátság peremén fekszik. Évszázadok alatt alakult ki a ma is jellemző tájhasználat, amelyben a ligeterdőket felváltotta a füves puszta, majd a tanyás településszerkezet és az intenzívebb mezőgazdaság. A mai erdők telepített erdők, jellemző fafajaik a nyárfa, fenyő, akác.
A község területe már a népvándorlás idején lakott volt. A középkorban a terület kun puszta. Üllést 1736-ban nyilvánították önálló községgé.
A birtokrendezés az 1800-as években együtt járt Dorozsmán a tanyás gazdálkodás elterjedésével.. Üllés jelenleg is tanyás község. Jellegzetessége, hogy településterülete zárt belterületre és szórvány jellegű külterületre oszlik. A mezőgazdasági nagyüzemek fontos szerepet játszottak a faluközpont és a tanyavilág arculatának kialakításában. Az agrárprivatizáció megteremtette a lehetőséget, hogy a magántulajdonra épülő tanyás gazdasági rendszer visszatérjen a normális kerékvágásba. 1990 óta nemcsak az elvándorlás és a belterületre költözés alakítja a lakosság számát, hanem megfigyelhető a betelepülés is. Ennek célpontja egyrészt a belterület, másrészt a külterület. Az adatok alapján az is megfigyelhető, hogy a környező települések 70%-ában nőtt a külterületi népesség száma. A tanya évszázadokat élt már túl, és a tanya nemcsak múlt, hanem jövő is: nemcsak az ideköltöző emberek, hanem önkormányzatunk is feladatának tartja ezen örökségek megőrzését, ezért településfejlesztési tervében is szerepel új tanyák építésének kezdeményezése.
Képgaléria(katttintson a tetszőleges képre)
