A Bodrogköz egyetlen magyarországi városa Sátoraljaújhelytől 35 km-re, Sárospataktól 31 km-re, Kisvárdától 18 km-re fekszik. Cigánd első írásos említése 1289-ből való. De Anonymus írásából tudjuk, hogy már a honfoglaló magyarok is megjelentek ezen a tájon, s ezt bizonyítják a Bodrogköz településein talált honfoglalás-kori temetők. Nem lehet pontosan tudni, hogy kiket találtak itt, de az ásatások során szláv és avar leletek kerültek felszínre, ugyancsak a szlávok jelenlétére utal néhány település neve. Így feltételezhető tehát, hogy Cigánd őseink megjelenése előtt már lakott település volt.
Nevének eredete is vitatott. A név hallatán sokan azt gondolják, hogy cigányok lakta település, és nevét is ezekre vezetik vissza. Így volt ez a múlt század közepén is annak ellenére, hogy első okleveles említésekor a cigány törzseknek még hírük-hamvuk sem volt hazánkban, de még Európában sem. A feljegyzések a cigányok megjelenését először 1416-ban említik, és nem cigányoknak, hanem "Egyiptomból érkezett menekülteknek" nevezték őket. Van olyan feltételezés, mely szerint a "zug" szóból, a helybeliek szerint a "szigony" szóból származik a falu neve. Hogy mi az igazság? Sosem fogjuk megtudni. De a cigándiak számára a legelfogadhatóbb magyarázat Anonymus feljegyzéseiből levezethető névmagyarázat, amelynek alapja a következő: "Az Úr megtestesülésének 937. esztendejében Árpád vezér elküldvén seregeit, az egész földet, mely a Tisza és a Bodrog közé esik, Ugocsáig minden lakójával együtt elfoglalta. Mialatt több napon át ott időztek, a vezér és az övéi látták a föld termékenységét, mindenféle vad bőségét, meg azt, hogy milyen gazdag halban a Tisza és a Bodrog folyam, ezért a földet kimondhatatlanul megszerették." 1347-ig az egységes települést egy birtokosztályos per osztotta ketté egészen 1922-ig, amikor is Kis- és Nagycigánd vezetése az egyesülés mellett döntött. Jókai Mór is járhatott errefelé, mert azt írja egy helyütt: „Fene egy nagy falu ez a Cigánd, nem is egy, hanem kettő.”
Az 1994-ben átadott Tisza-hídnak köszönhetően megnyílt az út Szabolcs-Szatmár-Bereg megye felé. 2004. július1-jén a Magyar Köztársaság Elnöke a nagyközségnek városi címet adományozott. A Bodrogközi kistérség székhely települése. A helyi hagyományok szerint református templomának keleti szárnyát még a husziták építették, melyet a 18. század végén és a 19. század elején bővítettek ki. Különleges kincse egy 1525-ből származó cinkanna. A város modern művelődési házzal, könyvtárral és oktatási intézménnyel rendelkezik. A Néphagyományőrző Mester Óvoda igazi falusi környezetben nevel. A városban sétálva díszes faragott munkák tekinthetők meg. (városháza kapuja, székelykapu, hidak, virágtartók). A város főterén található a katolikus templom, a világháborús emlékművek, Kossuth mellszobra és a szabadtéri színpad. Helytörténeti kiállításnak és kulturális rendezvényeknek ad otthont a Falumúzeum. Ifjúsági szállásként várja vendégeit a cigándi bíró egykori lakóháza. Sportolási célokra és rendezvények lebonyolítására kiválóan alkalmas a 2008. június 17-én átadott Szabadidőközpont. A Tisza és az árapasztó tározó árvízvédelmi töltésén kiépített több kilométernyi kerékpárúton megközelíthető a strand, a horgászati és vadászati lehetőségek kellemes kikapcsolódást nyújtanak
Képgaléria(katttintson a tetszőleges képre)
