Kelebia Bács-Kiskun megye délkeleti sarkában fekvő határ menti község. A XX. század elején Szabadka virágoskertjének nevezték. Később a terület Kelebia puszta néven kiterjedt tanyahálózattá alakult. Az új határok meghúzásával elszakadt Szabadkától. A Trianon utáni újrakezdés eredményeként 1924. december 16-án Kelebia néven önálló nagyközség lett. Az új község lakossága főleg szőlő- és gyümölcs termeléssel, és kisebb mértékben kereskedelemmel foglalkozott, de megtalálható volt kevés számú kisiparos is. Viszonylag már akkor is nagy létszámot foglalkoztatott a vasút. A vasúti határátkelőhelyre határőrség, vám-és pénzügyőrség települt. A II. világháború harcai elkerülték a községet. A magyar-jugoszláv határ lezárása illetve az 50-es évek politikája kedvezőtlenül hatott a község fejlődésére. A tanyás térség életben maradását a szakszövetkezeti forma, majd a villamosítás tette lehetővé. A gyümölcstermesztés mellett mindinkább nagyobb hangsúlyt kapott a kertészeti és szántóföldi növénytermesztés, valamint a kisállattartás. A szövetkezetek felbomlása után, a megoldást a tanyák újraélesztése, a parlagterületek csökkentése jelentette. Újratelepítették a szőlőket és gyümölcsösöket. Az állatállomány fejlesztésére is nagy gondot fordítottak, nagyarányú legelőtelepítés folyt, valamint szarvasmarha, juh és lótenyésztés. Fellendült a spárgatermelés, ami Bács-Kiskun megye spárgatermelésének 60 % - át teszi ki. Kialakult a község jelenlegi területe, mely 67,7 km2 , lakosainak száma 3150 fő. A lakosság 51 %- a külterületeken él. A község infrastruktúrája igazodik a térség fejlettségéhez. A község főutcáját a Szeged – Baja főútról leágazó Kelebia – Bácsalmás összekötő út alkotja. Kiskunhalas város felé vasúton vagy az 53-as főúton haladhatunk. Buszjárat indul Szegedre, Bajára és Kecskemétre.. A legfontosabb munkahelyeket a MÁV, a Rendőrség illetve a Vám-és Pénzügyőrség biztosítja, de a családok általában mezőgazdasági tevékenységet folytatnak. A spárga és a korai cseresznye termelése kiemelkedő, amelyhez az egyedülálló természeti adottságokat a homokos talaj biztosít. A lakosságnak szórakozási lehetősége a Művelődési Ház valamint a Könyvtár nyújt 1951-óta. Sportöltözővel, lelátóval, éjszakai megvilágítással ellátott községi sportpálya állandó sportolási lehetőséggel gazdagítja a települést. Közvetlen szomszédságában játszópark, sportudvar létesült. Számos kiskereskedelmi és vendéglátó ipari egység van, ugyanakkor kereskedelmi szálláshely nem található. A település büszke arra, hogy saját címere és önálló lapja van, a Kelebiai Hírmondó .A község testvértelepülése az olaszországi Montecassiano. Kelebia idegenforgalma nem jelentős, inkább átmenő forgalom, amelyet a határátkelőhely közelsége táplál. Van ugyanakkor egy lassan kibontakozó, az őstermészeti adottságokra épülő koncepció, amely az idegenforgalom jobb kihasználását rejti magában. A határsáv jóvoltából szinte teljesen érintetlen természeti környezet, mintegy zárványként, idegenforgalmi vonzerőként nagy értéket képvisel. Másik fontos természeti kincs, amely kihasználásra vár, a termálvíz. A lezárt kutakban 70 – 80 C –os gyógyító hatású vizet rejt a föld mélye. A fokozottan védett flora és fauna értékei között olyan országosan ritka példányok szerepelnek, mint az egyhajúvirág és a vele együtt előforduló tarka sáfrány, a kabasólyom és a szalakóka, vagy a veszélyeztetett földikutya.
Képgaléria(katttintson a tetszőleges képre)
